Abaúj történelme

Abaúj vármegye a Szent István király által szervezett vármegyerendszer létrehozásakor jött létre, és kisebb – nagyobb változásokkal egészen a Trianoni békediktátumig (1920) fennállt. Először Újvármegyének nevezték, amelyet a XIII. század második felétől, az Aba- nemzetségről (Aba Sámuel király), amelynek uradalma volt, átnevezték Abaúj vármegyének.

„Aba-újvárat a Hernádon 1038-ban Aba Sámuel építtette (Novum castrum per Abam Regem constructo) s ezen szállásától az Aba-nemzetségnek vette volna nevét a megye területe is.”

                                                           Korponay János - Abaújvármegye monographiája (1866)

Aba Sámuel király	Aba Sámuel dénárja

 

Abaúj vármegye és központja Kassa minden időszakában jelentős szerepet játszott hazánk történelmében. Államalapító szent királyunk után, a külhoni Péter helyett Aba Sámuelt, a vármegye névadóját emelte trónra a nép. Magyarország első választott királya volt, aki a külföldi nemesség helyett a magyarokra kívánta alapozni hatalmát.

„… Sámuel király is, akit kegyességéért Abának hívtak.”

                                                                       Anonymus – Gesta Hungarorum 1200 körül

Aba Sámuel királyt a nép körében közkedvelt volt, amelyet jól mutat, hogy halálával kapcsolatban olyan történet maradt fenn, amely szentnek mutatja. „… az Öregbarlangban kegyetlenül legyilkolták. Tetemét a falu melletti templomba temették; néhány esztendő múlva kiásták a sírból: szemfödelét és ruháit romlatlanul találták, sebhelyei begyógyultak. Akkor eltemették őt saját monostorába …”                     Képes Krónika – 1360 körül

A külföldi száműzetésben élő Árpád-házi hercegek 1046-ban Abaújváron (abban az időben Újvár) találkoztak a magyar főurakkal. „András és Levente azonban attól tartott, hogy valami leplezett kelepce ez, és titkon követeket küldtek Magyarországba. Mikor aztán Újvárba érkeztek, melyet Aba király épített, íme csapatostul özönlött hozzájuk mind a magyar sokaság…”   Képes Krónika – 1360 körül

I. András király sírja – Tihanyi apátság

A mondák szerint a kunokkal harcolni igyekvő Szent László király Jászó és Debrőd települések közötti sziklás területen a szomjas katonáinak forrást fakasztott. A király szenté avatásának egyik csodatétele volt ez a tett.

Szent László kápolna és forrás - Debrőd

 

A vármegye ispánja volt 1205 – 1209 közötti időszakban Bánk bán nádor, aki vezetője az 1213-ban Gertrudisz királynő megölésére irányuló összeesküvésnek. A királynő gyilkosságról Katona József Bánk bán címen megírta a magyarság egyik legfelemelőbb drámáját.

A tatárjárás ideje alatt IV. Béla királyt az abaúji rengetegen keresztül tudták hű emberei kimenekíteni az országból, amelyről több monda is fennmaradt. A pusztítás után visszaérkező király az ország megerősítéséhez hozzálátva, a várak építetésével kiérdemelt a második honalapító jelzőt.

Boldogkői vár

A XIII században Kassa a vidéki városok viszonylatában jelentős hely volt, hiszen 1283-ben okirat említi a szegények részére létrehozott kórházát. (A XIV században Kassával kapcsolatban említik a Szent Lélek Kórházat, amely valószínűleg ugyaz, ami már 1283-ban is fennállt)

Az Árpád-ház kihalása utáni zűrzavaros időszakban Kassa polgárai a város főterén végezték ki (1311) Aba Amadé nádort.

A 1312. 06. 15.-én zajlott Rozgonyi csata (Kassa mellett) volt az a fordulópont, ami hozzájárult Károly Róbert magyar trónon történő megszilárdulásához. A történelmi szempontból jelentős győzelmet a Szepesváraljai templomban Henrik szepesi prépost falfestményen örökítette meg, amely máig a középkori festészetünk legkiválóbb emléke. (A festmény közepén Isten anyja, Mária ölében a kis Jézussal, amint az előtte térdelő Róbert Károly királyt megkoronázza. A festményen –Máriának- balról Tamás esztergomi érsek a koronát fölajánlja a királynak, mögötte Henrik prépost, kezében az ország almájával. Károly Róbert király mögött kivont karddal Semsei Frankfia Tamás, a szepesi várnagy.)

 

Ad te pia suspiramus, Si non ducis, deviamus. Ergo doce, quid agamus? Virgo mei et meis, miserearis! Anno domini MCCC decimo septimo.

Hozzád kegyes Szűz fohászkodunk, Ha nem vezetsz, eltévedünk.  Oktass tehát mit tegyünk? Oh könyörülj rajtam és enyéimen! Az Úrnak 1317-ik esztendejében.

A vármegyei mindig központi szerepet játszott a hazai politikai életben és a XIV. századra Felső-Magyarország központja lett, ezért lényeges volt, hogy ki uralja.

Abaúj vármegye címere	Kassa címere

                                                         

Mátyás király többször járt a vidéken, amelyet mondák (Mátyás király kútja), mesék (A kegyetlen vidék) örökítenek meg. Kassa támogatása és a Szent Erzsébet székesegyház megépítésének segítése miatt a polgárok ételt is neveztek el róla.

Mátyás király kútja és Szép Ilonka sírja

Magyarország első rendszerese postajárata 1558-ban járta Pozsony induló és Kassa végállomás között.

Kassa első postamestere Maria Antal volt 1558 – 1565 közötti időszakban.

Az Abaúj-Torna vármegyét bemutató kötetben dr Sziklay János azt írta, hogy „A reformáczió is itt vert először gyökeret, innen indult ki az uj hit irodalma.”

Ecsedi Báthory István országbíró és felesége Homonnay (Drugeth) Euphrosina Magyarországra hozatták Manskovith Bálint könyvnyomtatót, és 1588-ban megalapították a tulajdonukat képező Vizsoly községben Magyarország egyik legrégibb könyvnyomdáját. Károli Gáspár abaúji református esperes Göncön fordított magyar nyelvre a Bibliát (1590.) és Rákóczi Zsigmond támogatásával a Vizsolyban alapított nyomdában nyomtattatta ki.

  

Károli Gáspár	Vizsolyi Biblia

                                                              

Az 1605. április 20.-án Szerencsen tartott országgyűlés Bocskay Istvánt a Magyar -és Erdélyország fejedelmévé választotta, akinek Kassa székes fővárosa lett. Az 1606. április 16 - május 12. között időszakban Bocskay István meghívására Kassán volt az a nevezetes országgyűlés, amelyen az Illésházy István által hozott kétértelmű békepontokat tárgyalták és értesültek Mátyás főhercegnek a király elleni titkos szövetségéről.

     

Bocskay István fejedelem és a Bocskay korona

A törökök a portyák során többször betörtek a vármegye területére, amely miatt voltak olyan települések, amelyek kihaltak.

A török elleni hadjáratot illetve a vármegyéknek haderő kiállítását az országgyűlés 1663-ban eldöntötte, amelynek következtében a Bakos Gábor vezette Felső-Magyarországi haderő 1663. szeptember 18.-án Boldogkőváralján gyűlt össze.

I Lipót császár erőszakos németesítési (várakban német helyőrség és kapitányok kinevezése) politikája elleni elégületlenség napról napra fokozódott, aminek következtében 1666.-ban Wesselényi Miklós, Nádasdy Ferenc, Zrínyi Péter, Frangepán Kristóf és Rákóczi Ferenc Kassára szervezett főúri összeesküvése árulás miatt (Tattenbach stájerország kormányzójának komornyika volt az áruló) meghiúsult, és a szervezőket kivégezték vagy bebörtönözték.

I Lipót császár az összeesküvés miatt Johann Caspar von Ampringen (Ampringen János) bárót nevezte ki az ország kormányzójává, aki alatt elindult Felső-Magyarország rémuralma. Kinevezték Felső-magyarország főparancsnokává és Kassa főkapitányává Johann von Sporck grófot, majd Paris von Spankau grófot illetve ide rendelték Wolfgang Friedrich Cob (Kobb Farkas) grófot a császári csapatok táborszernagyát.

A sanyargatásra a Petrőczy-féle felkelés (1672) adta meg a választ, ahol Petrőczy István, Kende Gábor, Szuhay Mátyás és Szepessy Pál vezetésével Kállóról 15.000 ember indult el Kassára. A felkelők Enyickén vereséget (1672. 09. 14.) mértek a Paris von Spankau gróf által vezetett seregre, de Györkénél (1672. 10. 26.) gróf Wolfgang Friedrich Cob császári csapatai a hajdúk árulása révén szétverték a felkelőket.

Gróf Thököly Imre 1678-ban a bujdosó kurucok élére állt és egymás után foglalta vissza Abaúj vármegye várait (Boldogkői vár, Gönci vár, Mislyei vár, Széplaki vár, Enyickei vár, Szalánc vára) és a hosszú háborúskodás után 1682. 11. 19.-én Bécsben fegyverszünetet kötött a császárral. Thököly Imre berendezkedett Felső-Magyarországon, de a császár ellen (labancok) folytatott háborúzása 1690-re hanyatlani kezdett, és 1697-re teljesen megszűnt.

Thököly Imre	Zrínyi Ilona

                           

A Thököly felkelés után a I. Lipót császár a lakosságot egyre jobban sanyargatta, a köznemességet és a birtokos nemességet megadóztatta illetve nem 1687-óta nem volt hajlandó országgyűlést összehívni.

Az elégedetlenség miatt 1703-ban megszerveződött a II. Rákóczi Ferenc szabadságharc, amelynek központja Felső-Magyarország, Abaúj vármegye és Kassa volt.

A szabadságharc jelszava, amelyet a zászlóra is felírtak:

Cum Deo pro patria et libertate!

(Istennel a hazáért és a szabadságért!)

 

A Rákóczi családnak a bölcsője Felsővadászon ringott, Abaúj vármegyét tartották központjuknak, és II. Rákóczi Ferencnek a szabadságharc alatt Kassa volt a fővárosa.

A Rákóczi család címerének jelmondata:

„Si Deus pro nobis, quis contra nos” (Ha Isten velünk ki ellenünk)

A szabadságharc a 1711. 04. 30-án (nagymajtényi síkon) Szatmári békekötéssel zárult, ahol Károlyi Sándor kuruc főparancsnok tette le a fegyvert.

A Rákóczi szabadságharc és a pestis pusztítása következtében Abaúj vármegyében jelentős volt azoknak a lakó területeknek (faluknak) a száma, amely elnéptelenedett és véglegesen elpusztult. /pl.: Dezsőháza (Novaj mellett), Guta (Devecser és Fancsal között), Hertvára (Beret és Detek között), Kápolna (Nyírinél), Karácsond (Felsőgagy és Szászfa között), Kácsik (Buzita mellett), Marczelfalva (Forró mellett), Noé (Szend és Méra között), Olaj (Nagykinizs mellett), Tuzsa (Gibárt mellett)/

A vármegye az 1741 évi pozsonyi országgyűlésen Mária Terézia királyné trónjának megmentése érdekében nemcsak az újoncokat ajánlotta fel, hanem elrendelte a nemesi fölkelést is. A vármegye a nemesi felkelés keretében Szirmay Tamás ezredes parancsnoksága alatt 2 lovas és 2 gyalogos századot szervezett.

  

Mária Terézia és a „Vitam et sanguinem pro rege nostro!”

II. József trónra lépése után (1783) beutazta Magyarországot, aminek következtében Abaúj vármegyébe és Kassára is ellátogatott. (A vármegye küldöttsége Szikszón a Hunyadi-Cáky kastélyban fogadta.) Az uralkodó népszámlálást (nemeseket is belevette) rendelt el (1784. 08. 16.), majd 1784-ben hivatalos nyelvként bevezette a németet, illetve 1785-ben átszervezte a megyerendszert.

Az új rendelkezéseket a vármegye nem volt hajlandó teljesíteni, ezért az összeírást kijelölt királyi küldöttség végezte el. Az országos engedetlenség miatt II. József 1785. március 18.-án kelt rendelete értelmében a megyei (a megyei főispánok megszűntek) és a szabad királyi városi hatóságokat feloszlatták, az ország több kerületre osztották, és egy-egy kerület élére kerületi főispán vagy királyi biztost neveztek ki.

A császári rendelet szerint a Kassai kerületbe Abaúj vármegyén kívül, Zemplén-, Sáros- és Szepes vármegyék tartoztak, illetve Torna vármegyét megszüntette és beolvasztotta Abaúj vármegyébe, melynek ezután 5 járása lett.

II. Lipót hajtotta végre II. József utolsó intézkedését, amelyben többek között visszavonta a közigazgatás átszervezését illetve a német nyelv hivatalossá tételét elrendelő rendelkezéseit, amelynek következtében Abaúj vármegye külön vált Torna vármegyétől. (Abaúj vármegye 1790. április 19.-én tartott tisztújító közgyűlését.)

Kassán az első kőszínház (Kiesling György építész tervei alapján épült) 1781-ben nyitotta meg kapuit, amelyben először a Hilderding német színigazgató társulata játszott. A német színtársulat jó pártfogóra talált az akkori német főnemességben, ezért egészen 1816-ig németül játszottak a színházban.

Az első magyar színtársulatot, melyet Abaúj vármegye vezetésével a Felső-magyarországi vármegyék is támogattak, (évente 100 forint adománnyal, illetve járásonként a szolgabírákkal gyűjtést elrendelve) 1791 – 1796 között működött, de nagy kudarccal feloszlott.

Kassai kőszínház

A XVIII század végén kibontakozó felvilágosodás eszmeáramlata a művészetekben, az irodalomban, a filozófiában, és a természettudományokban is utat talált magának. Kazinczy Ferenc, Batsányi János és Baróti Szabó Dávid Kassán 1787-ben megalapította Magyarország első irodalmi közösségét a Kassai Magyar Társaságot, amely 1788-ben elindította az első irodalmi folyóiratot, a Magyar Museumot.

A Martinovics-féle mozgalomban (Magyar jakobinus mozgalom) való részvétel miatt Abaúj vármegyéből letartóztatták Kazinczy Ferencet, Batsányi Jánost, Aszalai Jánost és Szolártsik Sándort. A perben Szolártsik Sándort halálbüntetést kapott és kivégezték, Kazinczy Ferencet, Batsányi Jánost és Aszalai Jánost börtönbüntetésre ítélték.

Kazinczy Ferenc	Orpheus folyóirat

   

A katolikus vallás rendszerének újjászervezése kapcsán I. Ferenc király 1802. március 12.-én visszaállította a premontrei rendet, aminek következtében a jászóvári monostor újra benépesült.

Megalapításra került (1804. 03. 23. – I. Ferenc király kiadta az alapítólevelet illetve 1804. 08. 10. – Pápai jóváhagyás megtörtént) a Kassai püspökség, amely Abaúj, Sáros, -és Zemplén vármegye területéből szerveződött. A kassai püspökség első főpásztora (1804 – 1819), Szabó András püspök volt.

Kassai püspöki palota (Kassa)

                                                                                             

Napóleon 1809. július 05 – 06 időszakban zajlott wagrami csatában (Morva mező síkság) megveret a Károly főherceg által vezetett osztrák sereget, és 1809. szeptember 13.-án bevonult Bécsbe, ahonnan I. Ferenc király a gyermekeit a biztonságos Kassára menekítette.

Ferdinánd főherceget, aki V. Ferdinánd néven magyar király lett, és Ferenc Károly főherceget, aki Ferenc József császár apja a Hadik - Barkóczy palotában szállásolták el. Mária Lujza főhercegnőt, aki I. Napóleon császár felesége lett (most előle menekítették Kassára) a Semsey - féle házban szállásolták el. Mária Leopoldina főhercegnőt, aki Brazília császárnéja lett a kamara épületében, Karolina Ferdinanda és Mária Klementina főhercegnőket, pedig a főkapitányi palotában szállásolták el.

V Ferdinánd király	Mária Lujza

    

                                                                            

Hadik-Barkóczy palota	Semsey-féle ház

  

                                                                                

A XIX század elejére a háborúk kimerítették a monarchiát, aminek következtében 1811. február 20.-án a császár parancsára egy ötödére leszállították a bankjegyek értékét illetve emelték az adót és a só árát. Abaúj vármegye 1811. április 03.-án tartott ülésén sérelmesnek ítélte az országgyűlési határozat nélküli adó emelést, ezért 1812. november 24.-én Kassára összehívták a 8 Felső-Magyarországi vármegye (Abaúj, Torna, Borsod, Heves, Sáros, Szepes, Zemplén és Ung) és Kassa képviselőit. (Azt határozták, hogy az élő személyek szolgálatát és az árúcikkek árát limitalizálják.)

I. Ferenc király 1821. április 4.-én Laibachban elrendelte az újoncozást, amely értelmében Abaúj vármegyének 30.000 főt kellett volna kiállítani, de a vármegye egységesen megtagadta. Feliratban erélyesen tiltakozott az alkotmány megsértése miatt, hogy az országgyűlése beleegyezése nélkül a király kivetette az újoncozást a vármegyére. A király 1823. szeptember 17.-én Schönbrunnban hozott rendeletében rosszallását fejezte ki a vármegye engedetlensége miatt. A vármegye 1823. november 26-án tartott ülésén panaszfeliratot intézett a királyhoz, amelyben emlékezetébe idézték az 1791. 19. törvénycikk (az újoncállításról az ország nélkül intézkedni nem szabad) előírására és a feliratát azzal zárja, hogy "nem a fegyverekben, hanem a törvényekben bizakodó fejedelem szerzi meg magának alattvalói szeretetét."

A király és a kormány a vármegyék folyamatos nyomására kénytelen volt 1825-ben egybehívni az országgyűlést, amely hazánk történelmének egyik legjelentősebb országgyűlése volt, amivel elkezdődött a reformkor.

Az 1830 évi VIII törvénycikk egyenrangúvá tette a magyar nyelvet a latinnal, amelyet Abaúj vármegye 1831. január 26.-án hirdette ki és nyomban életbe is léptetett.

Kassa első állandó magyar színtársulata 1828-ban alakult meg (részben a Kolozsvárról érkező színészekből) Déryné Széppataki Róza, Udvarhelyi Miklós, Szerdahelyi József vezetésével és Szentpétery Zsigmond, Megyeri Károly, Lendvay Márton, Egressy Gábor, Kántorné Engelhart Anna, Telepi György, Bartha János Kovácsné és Csávássy-Fekete Mária állandó tagokkal. A színjátszást báró Berzeviczy Vince és gróf Csáky Tivadar mecénásként karolta fel, de Abaúj vármegye is hozzájárult a működéséhez, hiszen 1830-ban három évre pártfogásába vette a társulatot (2.630 Ft-ot gyűjtött össze).

Báró Berzeviczy Vince	Déryné Széppataki Róza

                        

A postakocsik menetrendszerinti elindítása (1830-ban Kassa és Pest között heti négy alkalommal volt levélposta) hozzájárult, hogy Kassán 1829-ben magán társaskocsi vállalat alakult a Kassa és Pest között személyforgalomra. (Kassa Pest út 6 napig tartott és 9 forint 34 krajcárba került – 1830)

A kolera járvány 1831-ben a Felvidéken szedte áldozatát, ami Abaúj vármegyében a nép zendüléséhez vezetett (a bujtogatók azt terjesztették, hogy az urak terjesztik a kórt a nép megmérgezése végett) és augusztusban egyre több település (Vécse, Migléc, Kelecsény, Újvár, Szalánc) lakossága lázongott, amit csak a Kassáról érkező katonaság tudott lecsillapítani.

Kassán adták ki (indították el) 1830-ban az első magyar nyelvű színházi szaklapot, a Nemzeti Játékszíni Tudósítást (1830 – 1831).

A Kassai Színház állította először színpadra, 1833. február 15.-én Katona József Bánk bán című drámáját.

A színtársulaton belüli viszályok (1834) miatt, a kassai társulat egyik fele Pestre ment és megalapította a Pesti Magyar Színházat, és lerakta a mai magyar Budapesti színjátszás alapjait.

A vármegye első pénzintézete a Kassai Takarékpénztár 1844-ben alakult (szerveződött), amelyet Fiedler Károly alapított 15.000 pengő alaptőkével.

Kassai Takarékpénztár

Az 1848 – 49 szabadságharc ideje alatt az, alábbi csaták, harcok zajlottak a vármegye területén:

Kassai csata 1848. december 11 – Pulszky Sándor ezredes által vezetett hadsereg (3 zászlóalj és két ezred nemzetőr) próbálta útját állni az észak felől betörő Franz von Schlik altábornagy által vezetett császári hadtestnek. Az osztrákok győzedelmeskedtek, a magyar hadsereg, pedig Miskolc irányába vonult vissza.

- 1848. december 29 Szikszói csata – Mészáros Lázár altábornagy felső-tiszai hadteste megállította a Pest irányába nyomuló Franz von Schlik altábornagy császári hadtestét, amely visszavonult Kassára.

- 1849. január 4 Kassai csata - Mészáros Lázár altábornagy felső-tiszai hadteste Kassától délre ütközött meg Franz von Schlik altábornagy császári hadtestét, amely a magyar sereg felett győzedelmeskedett.

- 1849. február 2 Dargó hágói csata – Thworzniczky alezredes a lengyel légió parancsnoka (abaúj és zempléni önkéntesekkel kiegészülve) elfoglalta a Matischek osztrák százados által védelmezett hágót, amit egy nap múlva az osztrákok visszafoglaltak.

- 1849. február 8 Hidasnémeti (Hernád hídi) csata - Franz von Schlik altábornagy császári hadtestét Klapka György tábornok hadteste szorította egyre jobb észak felé, ahol az első sorokban Dessewffy Arisztid alezredes dandárja és Gedeon László őrnagy dandárja harcolt (nem meglepő, hiszen mindketten Abaúji születésűek). Francesco Piatolli őrnagy 1 zászlóaljjal, fél lovas századdal és két löveggel védte Hidasnémetit és a Hernád hidat, de nem bírta tartani a magyar támadással szemben, akik egészen Enyickéig szorították vissza.

A Hernád folyón először az Abaúji önkéntesek (a csata után Göncön „veres szalaggal” tüntette ki Őket Klapka György, amelyet a bal karjukra a gönci lányok kötöttek fel) és a Lengyel légió katonái keltek át.

A szabadságharc bukása után 1850-ban az alkotmány visszavonásra került és elkezdődött az új közigazgatási rendszer kiépítése. Torna vármegyét beolvasztották (másodszor) Abaúj vármegyébe és a létrehozott Kassai Kerülethez rendelték Gömör, Szepes, Sáros, Zemplén, Unga, az egyesített Bereg-Ugocsa és Máramaros vármegyéket. Először a hivatalokban, majd a hivatalokon kívül is 1853-ben elindítottak egy erőszakos németesítést.

Magyarország első távíróvezetéke Debrecen és Kassa között 1856-ban létesült. A kassai távíróállomást 1856. november 28.-án kezdte meg működését.

I. Ferenc József magyarországi körútja alkalmával 1857. szeptember 02.-án Jászóra és szeptember 04.-én Kassára látogatott el.

Az 1860. október 20.-án kelt rendelkezéssel visszahelyezte az alkotmányt, majd 1860. október 30.-án főispánná a köztekintélynek örvendő Pécsújfalusi gróf Péchy Manót (Boldogkőváralján élt családjával) nevezték ki, és Torna vármegyét ismét különválasztották Abaúj vármegyétől.

gróf Péchy Manó főispán

 

A vasúthálózat kiépítése kapcsán a vármegyében először a Budapest – Miskolc – Kassa vasútvonal 1860. augusztus 14.-én nyílt meg. (A vármegye vasútállomásai: Onga, Szikszó, Halmaj, Csobád, Encs, Garadna, Hidasnémeti, Abaújvár-Kenyhec, Csány, Bárcza, Kassa)

Az 1865 - 68 országgyűlés a legemlékezetesebbek egyike, hiszen ekkor került megkötésre a kiegyezés, amely I. Ferenc József fejére tette a koronát, és elindította a közigazgatás korszerű átalakítása.

A részvénytársulati pénzintézetek a vármegyében 1869-ben kezdetek létrejönni a Tornai Takarékpénztár megalapításával, amely után létrejött az Abaújszántói Takarékpénztár (1870), Csereháti Takarékpénztár (1870), Abaúj-szepsi Takarékpénztár (1872), Abaúj-szikszói Takarékpénztár (1872), Gönci Takarékpénztár (1872).

Vidéken a takarékpénztárok szerveződésével párhuzamosan, a vármegye központjába, Kassán, létrejöttek a bankok, a Kassai Hitelbank (1868), a Kassai Népbank (1871), az Osztrák-Magyar Bank Kassai fiókja (1879) és a Kassai Kereskedelmi Bank (1881).

Az 1881 - 84 országgyűlésen hozott 1881. évi LXIV. Törvénycikk véglegesen egyesítette Abaúj és Torna vármegyét, amelynek neve Abaúj – Torna vármegye lett, székhelye Kassa. Az egyesítés a jegyzőkönyv alapján pénzügyi szempontból volt fontos, mert a kis területű Torna vármegye közigazgatása arányaiban sokban került.

  Abaúj – Torna vármegye címere

 

A Posta és Távirdaigazgatóság 1887-ben alakult meg, amely esetében a Kassai Kerülethez Abaúj-Torna, Sáros, Szepes, Gömör, Zemplén, Ung, Ugocsa, Bereg, Máramaros, és Borsod vármegye tartozott.

Posta mellett működő Állami Távíróhivatal felállítására került (1890), Szilason (1893) és Szikszón (1895).

A Szarajevóban történt merénylet (1914. június 28.-án Gavrilo Princip szerb nacionalista merényletet követett el ferenc Ferdinánd főherceg és felesége Chotek Zsófia ellen) miatt Ferenc József császár 1914. július 31.-én általános mozgósítást rendelet el a magyarországi városokban, köztük Kassán is. Svetozar Borojevic von Bojan ezredes a Kassán állomásozó 6. osztrák-magyar hadsereg parancsnoka szeptemberben a keleti frontra vonult és kinevezték a 3. hadsereg parancsnokának. (a Kassán állomásozó 6. hadsereget a szerbiai frontra vezényelték)

A keleti frontra Abaúj vármegyén és Kassán keresztül (vasútvonal) vezetett az út és a harctérről is itt érkeztek vissza a sebesültek, egészen 1918-ig a háború lezárásáig.